Fancsikai élmények

Nyomtatóbarát változatLevélben küldésPDF változat

Március utolsó napján reggel 7 órakor indultunk testvértelepülésünkre, az ukrajnai Fancsikára. Mindannyian nagyon vártuk a találkozást az ott élőkkel,- különösen Csillával és Jurijjal-, mi akik még nem jártunk ott, a hallottak miatt, a többiek, akik már voltak a tapasztaltak miatt. A buszon nagy volt a jókedv, hallgattuk a korábbi látogatások beszámolóit, élményeit, ismerkedtünk az ukrajnai magyarok életével Hőnis István képviselő úr, és Solymosi Sándor polgármester úr jóvoltából, s közben isteni pogácsákat ettünk. A ránk váró izgalmas kalandokról ekkor még nem sejtettünk semmit.

A viszontlátás öröme leírhatatlan volt, ( nagy ölelkezés, egymás lapogatása, határtalan öröm) mi pedig akik elsőként találkoztunk Fancsika polgármesterével Jurijjal és a helyi magyar óvoda vezetőjével Csillával, megtapasztalhattuk végtelen kedvességüket, nyitottságukat.

Bekukkantottunk a magyar óvoda óvodásainak életébe, majd a helyi iskolában láttak vendégül bennünket. Ezt követően Ratimovszky Tiborné óvodavezető asszony és óvodapedagógus kollégája Krisztel Zsoltné tartott előadást a Zöld Óvoda programról, a helyi óvodák képviselői, az iskola pedagógusai, és a tankerületi vezetők előtt. Mi a lelkes közönséget képviseltük. Magdikáék átadták az ajándék játékokat, mesekönyveket a magyar óvoda munkatársainak.

Szálláshelyünkre személyautós kísérettel jutottunk el, és meg kellett állapítanunk, hogy a sofőrök mesterei a vezetésnek. Ügyesen lavíroztak az úthibákkal teli úton, ízelítőt adtak a helyi közlekedési szabályokból, a sávok rugalmasságából, miközben villámgyorsan a szállodába értünk. Miután elfoglaltuk a szobáinkat és megvacsoráztunk, a wellness-részlegen lazítottuk el az utazásban megfáradt izmainkat.

Az est folyamán még Kistarcsa Város Önkormányzata nevében Czukkerné dr Pintér Erzsébet jegyző asszony és Solymosi Sándor polgármester úr átadta Márján Juríj polgármester úrnak azt az összegyűjtött pénzadományt, mellyel a küldöttségben résztvevők és pár kistarcsai adományozó támogatta testvértelepülésünk magyar óvodája informatikai rendszerének korszerűsítését.

Szombaton a bőséges reggelit követően útra keltünk, a Színevéri-tóhoz, valamint a környező településekre, mely helyszíneken vendéglátóink múltukat, emlékeiket, valamint jelenlegi életkörülményeiket mutatták be. Számtalan legenda kering a tóval kapcsolatban.  A legismertebb a Színy és Vér története, amely egy pásztorfiú és a földbirtokos gróf lányának szerelméről szól.  A Színevéri Nemzeti park területén található tengerszem 996 m –rel a tengerszínt felett található, ahová egy remek testedzésnek is beillő sétával jutottunk el. Gyönyörű volt a táj, a távoli hegyek csúcsai még fehérlettek a hótól, a tó felé vezető úton is jégbordák, de a napsütés miatt meleg áramlatok tették kellemessé a túrát. A tó maga a csoda, körbejárva, mind a 4 évszakra jellemző arcából kaptunk egy kis ízelítőt. Legsportosabb csapattagunk ( polgármester úr) 2-szer is körbefutotta a tavat, míg mi többiek körbeértünk.

Ezt követően a közel 3 órás buszút következett a szállásunk felé. Útközben megálltunk egy medveparknál is, ahol mentett, sérült állatok lelnek otthonra, és élhetik kínzásoktól mentes életüket. Vendéglátóink közbenjárásának köszönhetően még egy Skanzenba is betekintést nyerhettünk, ahol a régi idők mesterségeitől kezdve a közeli múlt emlékei-ig átfogó képet kaphattunk a kárpátaljai emberek mindennapjairól.

A vasárnap a búcsú ideje volt. A határ felé indulva még megvásároltuk a pályázatban vállalt adomány számítógépeket. A búcsú érzelmesre sikerült, mi újak is nagyon megkedveltük vendéglátóinkat. Reméljük, hogy a kistarcsai Kakas fesztiválon újra találkozhatunk velük.

Mindannyiunknak nagyon sokat jelentett ez az út. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki úgy érzi hiányt szenved valamiben, s nem elégedett a jelenlegi életével. A kinti tapasztalatok, átélt élmények hatására sok minden a helyére kerül majd. Nagyon igazak Helen Keller szavai.

,,Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”

Köszönöm az élményekben, kihívásokban gazdag utat, nagyon jó volt ez a három nap a delegáció tagjaival. Azt különösen jó volt megtapasztalni, átélni, hogy mindig mindenki megőrizte a jó kedélyét, az optimizmusát, és ennek megfelelően fogadta az elé kerülő kihívásokat. Ettől pedig olyan izgalmas kalanddá vált az út, amelyre ezzel a csapattal bármikor vállalkoznék.

Kistarcsa, 2017. április 5.

Pálfi Kálmánné